Bárcsak egy nyelven beszélnénk, és értenéd,
szívem minden rezdülését érezhetnéd,
boldogok lehetnénk, ahogy olykor lehettünk,
amikor egymást épp ugyanúgy szerettük.
de most lelkemkifordítva félek,
mert túl messzire sodort el az élet,
már nem egy nyelven beszélünk,
ezért hatalmasodott el a csendünk.
Van még visszaút? vagy ez már a vége,
halványul a múltnak minden szép emléke,
lassan nem marad semmi ami összetart minket,
a közös célok, mind elveszhettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése