Elmondtam Neked, hogy halni vágyom,
hogy elmúljon végre ez szörnyű álom,
nem bírom már e túl nagy terhet,
a kín a végső utamra kerget.
Enyhíteni nem tudod e fájdalmat,
szeretni nem tudsz, ne érezz szánalmat,
ha mennem kell nyisd ki az ajtót előttem,
búcsúzz el, zárd be a koporsót főlőttem.
S én máris könnyedén lebegek távol
megszabadulva e szörnyü magánytól,
odafenn tárt karokkal várnak a szellemek,
engedj el, s én békével elmegyek.
2022. július 22., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Évszakváltás
Beköltözött az ősz közénk, dobálva a sarat, Mert egyedül nem tudtam nyújtani a nyarat, S mire lehull az utolsó őszi falevél, szívünkbe is be...
-
Egyedül vagyok, pedig körülöttem vannak oly sokan, S tán szeretnek is, mellettem élnek boldogan, csak az én lelkem magányos, bennem az üre...
-
Elmondtam Neked, hogy halni vágyom, hogy elmúljon végre ez szörnyű álom, nem bírom már e túl nagy terhet, a kín a végső utamra kerget. ...
-
Velem voltál, s mégis elérhetetlen, ami örök volt, az állandó küzdelem, mert nem adtad magad könnyedén, s én vágytam a testedre őszintén....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése